Ember Judit

Pócspetri

"l948-ban, mikér még állítólag virult a többpártrendszeres magyar demokrácia, az összes párt egybehangzó Feszítsd meg! - kurjongatásától kísérve feláldoztak egy elmaradt kis katolikus falut az iskolák államosítása oltárán. Egy provokatív rendőrakció során az egyik intézkedő rendőrnek sikerült véletlenül agyonlőnie magát, mire ellepte a falut az ÁVÓ, végigverve felnőtt lakosságot, olyannyira, hogy többen később bele is haltak a sérülésükbe, többen pedig testileg-lelkileg belerokkantak ebbe a politikai nevelőmunkába, aztán az ország tomboló helyeslése közben gyilkosságért statáriális eljárással, tehát 72 óra alatt kivégeztek egy embert, aki ott se volt, amikor eldördült a fegyver..." 

EMBER Judit

MENEDÉKJOG, 1956

A Nagy Imre-csoport elrablása

A mű a filmrendező-szerző ötrészes, tizenegy órás filmjének a szöveg-könyve. Beszélgetésekből állt össze, amelyeket Ember Judit az 1956. novem-ber 4-én a budapesti jugoszláv követ-ségen menedéket kapott csoport még életben lévő tagjaival folytatott. Az érintettek túlnyomó része özvegy-asszony, akinek férje vagy természetes halállal halt meg, vagy - mint Szilágyi Józsefet - kivégezték; (a börtönben pusztult el máig kellőképpen nem tisztázott körülmények között Losonczy Géza). A kötetben sorra megszólal Bácskai Vera (Tánczos Gáborné), Szilágyi Józsefné, Donáth Ferencné (a könyvtárosok Bozóky Éva néven ismerik), Vas Zoltánné, Haraszti Sándorné, Újheiyi Szilárd és felesége, Vásárhelyi Miklós és felesége. A beszélgetések sorába sikerült beillesz-teni - mindenképpen idevágó részletként - annak az interjúnak a szövegét, amelyet még 1971- ben készített Vezér Erzsébet és Eörsi István (a már súlyosan beteg) Lukács György-gyel. A visszaemlékezők mindegyike három hetet töltött annak idején a katonai blokáddal a külvilágtól hermetikusan elvágott követségi épületben, innen valamennyiüket Romániába szállították, ahol mintegy két évet töltöttek házi őrizetben. Ott tartózkodásuknak a Nagy Imre-per előkészületei vetettek véget, a per résztvevőit - immár hivatalosan is vádlottakként - bilincsben szállították haza. Romániában maradt hozzá-tartozóik jóval később, újsághírből értesültek az ítéletekről (Szilágyi Józsefné férje kivégzéséről). A legapróbb részletek tekintetében is egybevágó elbeszélésekből kiraj-zolódik a jugoszlávok által felajánlott, később számukra terhessé vált menedéket elfogadó, később Romániába kényszerített csoport kálváriája. Megrázó erejű olvasmány.

Az Ember-lépték (Ember Judit portréja)

Osiris Kiadó

Osiris Kiadó, 2003

• 346 oldal
• ISBN: 9633895719

"Én nem hiszek azoknak, akik fognak egy felvevőgépet, egy magnót, pár ezer méter nyersanyagot, s elindulnak forgatni, hogy majd a valóság kinyílik előttük, s minél többet forgatnak, annál inkább kinyílik, s annál inkább valóság. Manapság nem oly kacér a lét, hogy csak úgy magától feltárulkozzék. S gyanítom, hogy soha nem is volt. Koncepció nélkül nem lehet filmet csinálni. Nem az a baj, hogy valakinek prekoncepciója van, hanem hogy milyen az a prekoncepció: múlt századi, század eleji, közepei, mai vagy a jövő századig érő. Merev, görcsös vagy elég rugalmas ahhoz, hogy a forgatáson bekövetkezett, az előre elképzelthez mért változásokat, másságokat be tudja építeni. De ha nincs meg előre az a valami, ha nem dolgozott ki többféle verziót, amihez képest a dolgok elmozdulnak, átalakulnak, visszájukra fordulnak, akkor csak a stagnálást észleljük, s elhisszük magunknak, hogy a világ áll, a Föld nem forog."

Gazdag Gyula - Ember Judit: Képes Könyv 1968-1979

Pécs, Jelenkor Kiadó. 109 l. (1994)

Ars Longa sorozat.

dedikációjával.

Szubjektív magyar filmtörténet

1964-1994

Zsugán István

Ember Judit: Egy titkos filmrendező 701. o.

Osiris-Századvég, 1994

• 763 oldal
• ISBN: 9638384956

Ember Judit:

A pap húga

23. o.

Szeretek utazni. Jó útra kelni, vakmerően nekivágni egy ismeretlen világ titkainak, érdekes emberekkel találkozni. Tavaly ősszel komoly tervet szőttem egy különös utazásról. Batyumban nagy lelkesedéssel és kevés tapasztalattal indultam szerencsét próbálni. Bekopogtattam ismeretlen-ismerős életekbe. Napfényes irodák, kávéillatú szobák és színkavalkádban lubickoló műtermek pillanatnyi vendége voltam. Helyet kaptam süppedős fotelekben, emlékké érett élményekben. Ez a könyv egy különös, 1996-ban induló, a díszpolgáravatás sorrendjét kronologikusan követő időutazás. Különös, mert szokatlan módon huszonkilenc főszereplője van. Az olvasókkal a következő lapokon huszonkilenc olyan ember osztja meg gondolatait, akik az élet különböző területein bizonyították az emberi csoda sokféleségét. Kíváncsiskodásomra vallottak a világról, az élet kis és nagy csodáiról, önmagukról. Köszönettel tartozom azért, hogy náluk, velük időzhettem. Persze minden utazás hagy maga mögött űrt is. Mindig marad egy olyan szeglete a világnak, amit nem volt módunk befogadni, mindig vannak elmaradt találkozások, amelyeket már soha nem tudunk bepótolni. Sajnos ez alól az én utazásom sem volt kivétel. Dr. Hegedűs Gézához, dr. Kemény Pálhoz, Tátrai Vilmoshoz, Kazimír Károlyhoz, Csillag Lászlóhoz és Papp Lászlóhoz már nem tudtam eljutni. A hozzájuk vezető útra nem volt érvényes jegyem. A könyvben ők hatan nem szólalnak meg. Emléküket e lapok helyett szívünk őrzi.